Testünk a bevitt szénhidrátokból energiát állít elő, a felesleget pedig zsírként raktározza el.

Tudni kell, hogy a szénhidrátok, vagyis a cukrok nem kizárólagos energiaforrások az emberi szervezet számára. Csak az emberiség történelmének legutolsó időszakában vált egyáltalán lehetővé, hogy táplálékunk hatvan százalékát szénhidrátkból fedezzük - miként az ma általános. Ehhez egészen a közelmúltig nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű gabona és gyümölcs (a finomított cukrokról és a feldolgozott élelmiszerekről és nem is beszélve).

A homo sapiens történelme során, amikor a szénhidrátokhoz való hozzáférés korlátozottabb volt, azok az egyedek voltak evolúciós ekőnyben, amelyek hatékonyak voltak a cukrok elraktározásában, és a lehető legjobban megóvták a cukorkból felépült zsírraktárokat. Ma hatszor-hétszer több szénhidrátot fogyasztunk, mint amennyire szervezetünk felkészült, ráadásul ezek a (jellemzően finomított) szénhidrátok egészen más jellemzőkkel bírnak, mint a elődeink által hozzáférhetők. A finomított cukrok, (így maga a cukor, a fehér liszt, a fehér rizs stb.) sokkal gyorsabban szívódnak fel a vérből, ezért agyunk rövid időn belül újabb adagokat "követel". Ez a jól ismert hipoglikémia / hiperglikémia ciklus, mely során megéhezünk, tele esszük magunkat, de már is újra falnánk. Minden közismerten elhízáshoz és cukorbetegséghez vezet.

Ma tehát lényegesen nagyobb mennyiségű és rosszabb minőségű szénhidrátot fogyasztunk a szükségesnél. Nem véletlen, hogy a "modern" társadalmakban az emberek döntő többsége túlsúlyos.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a fel nem használt cukrokat szervezetünk egy meghatározott sorrendben tárolja el. A felesleg először a hajszálerek falán rakódik le, természetesen zsír formájában. Amennyiben a kapillárisok telítődtek, a nagyobb erek belső fala, majd a belső szervek felszíne következik. (A zsírraktárokkal terhelt erek elveszítik rugalmasságukat, és természetesen keresztmetszetül le is szűkül, vagyis vérkeringésünk és vérnyomásunk a legelső pillanattól kezdve megsínyli a túlzott szénhidrátbevitelt.) A fentieket együttesen zsigeri zsíroknak nevezzük.

Csak ha testünk belül már "telített", kerül sor a klasszikus zsírpárnák (derék, pocak, toka, comb stb.) létrehozására. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ha megjent egy pici pocak, akkor zsigeri zsírokkal már telítve vagyunk. Másrészről viszont az, hogy kívülről vékonynak tűnünk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincsenek zsigeri zsírraktáraink.

Miért különösen veszélyesek a zsigeri zsírok?

A zsigeri zsírraktárok közel két tucat különböző sejtmérget termelnek. Ezen mérgek erősen rákkeltő hatásúak; továbbá cukorbetegséget illetve szív- és érrendszeri problémákat (agyvérzés, koszorúérproblémák, magas vérnyomás) okoznak.

A legújabb tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a zsigeri zsírok képesek osztódni (!), vagyis működésükben és hatásmechanizmusukban nagyban hasonlítanak a daganatos sejtekhez, melyek úgyszintén osztódnak és mérgeznek.

A zsigeri zsírok okozta, korunkra jellemző tünetegyüttest anyagcsere szindrómának nevezték el. Ez esetben olyan ismert betegségek együttes megjelenéséről van szó, mint a cukorbetegség, a zsíranyagcsere zavar, a magas vérnyomás és a kóros elhízás. Egyes becslések szerint a világ népességének harminc százaléka szenved anyagcsere szindrómában, vagyis ezen betegség méreteiben a daganatos megbetegedések számával vetekszik.

A fentiek fényében elengedhetetlennek tűnik, hogy a lehető legtöbb ismeretre tegyünk szert táplálkozásunkat, az elfogasztott ételek minőségét, és az elfogyasztott táplálékok testünkre gyakorolt hatását illetően!

Ha el szeretnénk kerülni a daganatos betegségeket, a cukorbetegséget, valamint a szív- és érrendszeri betegségeket, át kell alakítanunk táplálkozási szokásainkat és életmódunkat!

 

Go to top