A szabad gyökök olyan molekulák, amelyek elektronhiányban szenvednek, így ahhoz, hogy elektromos töltöttség szempontjából kiegyensúlyozottá váljanak, más atomoktól vagy molekuláktól kell, hogy szabad elektronokat "lopjanak".  

Ezen elektronok nélkül töltésük pozitív, amely állapot igen instabillá (más atomokkal, molekulákkal könnyen reakcióba lépővé) tesz őket. Ezek a pozitív ionok szinte bármilyen anyagot "megtámadnak", hogy az megszerzett elektronok segítségével ionikus egyensúlyba kerüljenek. Kémiai értelemben véve reakcióba lépnek a velük érintkező anyagokkal, oxidálva azokat. Az így létrejött új vegyület már egészen más jellemzőkkel bír, mint eredetileg. (Gondoljunk a rozsdára: a vas atomot "megtámadja" a pozitív oxigén ion, és a reakció eredményeként vas-oxid, azaz rozsda jön létre.)

Az emberi testben számos szabadgyök található. Ezek közül egyeseket kívülről visszük be, míg mások testünkben keletkeznek. Az emberi testben képződő szabad gyökök (azaz oxidációs képességgel rendelkező pozitív ionok) közül egyesek alap esetben a test normális, egészséges működését, például az immunrendszert szolgálják. Vannak azonban olyan, a testben létre jött pozitív ionok, amelyek kizárólag rombolnak.

Az emberi testben négy különböző aktív oxigén típus fordul elő. Ezek közül három az immunrendszer szerves részét képezi: az immunsejtek ezen szabadgyökök segítségével pusztítják el a mikrobákat. Ha úgy tetszik, ezen aktív oxigének az immunsejtek "fegyverei". A negyedik típus, az ún. hidroxil-gyök azonban rendkívül káros. Ez az ion nem áll az immunrendszer szolgálatában, ezt a szervezet semmilyen formában nem tudja hasznosítani, és - külső segítség híján - nem képes lebontani. A hidroxil-gyök a modern élet terméke, mely a konstans, ám fizikai aktivitással nem járó stressz eredményeként jön létre.

A hidroxil-gyök rendkívül káros: károsítja a DNS-t, rákkeltő hatású, pusztítja az idegsejteket (különösen a hippokampuszt) és memóriazavarokat, illetve hosszú távon Alzheimer-kórt okoz.

Külső fenyegetés hatására a szervezet felkészül a támadásra, az esetleges sérülésekre és fertőzésekre. A szervezet védekező rendszere nagy számú (aktív oxigénnel "felszerelt") immunsejtet állít csatasorba. Abban az esetben, ha a stresszhelyzet nem valós, és a kardfogú tigris támadása (vagyis a hámsérülés és - például - a vérmérgezést okozó baktériumok támadása) elmarad, az immunsejtek nem találnak ellenséget, ezért dolguk végezetlenül keringenek a véráramban. Az immunsejtek által bevetett fegyver maga is átalakul, tovább oxidálódik, és létrejön a szervezet egyik legnagyobb ellensége, a hidroxil-gyök. Amikor az immunsejt élettartama lejár, a sejt megsemmisül, a hidroxil-gyök pedig (mint a katona felrobbanó gránátja) a szervezetben okoz hatalmas pusztítást.

A korunkra jellemző alattomos, folyamatosan jelen lévő, ezer forrásból táplálkozó stressz tehát megállás nélkül mérgezi, pusztítja szervezetünket. Ez a folyamatos oxidáció hihetetlen mértékben felgyorsítja az öregedést, és száz százalékban krónikus betegségekhez vezet.

Míg az egyéb szabad gyököket a szervezet többé-kevésbé képes semlegesíteni, a hidroxil-gyököt kizárólag az ún. aktív hidrogén tudja semlegesíteni.

Ideális életvitel mellett a bélflóra egyes baktériumai képesek lehetnek aktív hidrogén előállítására, ám a ma elérhető élelmiszerek, illetve a korunk jellemző életvitele (a táplálkozási szokások, a mozgáshiány, a biológiai óra eltolódása, a konstans stressz stb.) lehetetlenné teszik ilyesfajta baktériumok életben maradását.

Jelenleg kizárólag külső forrásból juthatunk aktív hidrogénhez.

Go to top